Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A drogokról

2008.04.29

Szegény magyarokat fenyeget a drograbszolgaság

Ballai Vince2008. 04. 29., 15:21Utolsó módosítás: 2008. 04. 29., 16:45
 
eszközök:

Teve, bőrönd, csomag néven emlegetik megbízóik a drogfutárokat, akik főként latin-amerikai országokból szállítanak kábítószert Európába. A drogcsempészek külföldi munka ígéretével hálózzák be a szegény környéken élőket, hogy aztán futárkodásra kényszerítsék őket. Gyakran erőszakkal veszik rá őket a csempészetre, de ha gond van, az életük nem számít, csak a szállítmány. A világszerte terjedő módszernek magyar áldozatai is vannak, Peruban csak február-márciusban hárman buktak le.

Forrás: Getty Images

 

Magyar leghamarabb 2009-ben szabadulhat

Aki lebukik, komoly büntetésre számíthat. Ecuadorban az eddig elítélt magyarok 8-12 éves börtönbüntetéseket kaptak, de ennél többet is kioszthatnak a bírók. Peruban magasabbak a büntetési tételek, általában 12-15 évet, de akár 25 évet is kaphat a rajtakapott drogcsempész. Latin-Amerikában drogcsempészet miatt börtönben ülő magyar legkorábban 2009-ben szabadulhat, többek 2013-ban, 2014-ben hagyhatják el a börtönt. Olyan eset is előfordul azonban, hogy valakit elítéltek, de már (például jó magaviselet miatt) szabadlábon van - viszont büntetése lejártáig nem hagyhatja el az országot. A Külügy tájékoztatása szerint folyamatban van egy kegyelmi kérvény, amelyet súlyos betegség miatt az egyik elítélt nyújtott be, és remélhetőleg hamarosan kegyelmet is kap.

Ajánlat

Borzasztó nagy rizikót vállal, aki drogfutárkodásra adja a fejét dél-amerikai országokban - mondta az [origo]-nak Berta Krisztina, a Külügyminisztérium konzuli főosztályának vezetője. A Külügy az Ecuadorban, majd Peruban szinte egymás után lebukó magyar drogfutárok miatt hívta fel a figyelmet a problémára, mert attól tart, hogy sorozatos lebukások egy sorozat nyitányát jelenthetik. Peruban idén február-március során három magyart is elfogtak, akik drogot próbáltak Európába csempészni.

A futárok kevés pénzért vállalják a kockázatot. Az út hosszától függően 100-300 ezer forintnyi összeget ígérnek nekik megbízóik - mondta az [origo]-nak a Nemzeti Nyomozó Iroda egyik névtelenséget kérő munkatársa. Az ilyen ügyekben jártas szakember szerint azonban a drogfutárokat általában nem is a pénz motiválja, hanem egyszerűen nincs más lehetőségük.

Akik idáig jutnak, általában egy-egy ország szegényebb térségéből származnak, nem véletlenül: beszervezőik előzőleg feltérképezik szegénység szempontjából a futárok toborzására kiszemelt célországokat, és aztán a megfelelő térségekben újsághirdetésben ajánlanak csábító, külföldi, gyakran nyugat-európai munkát - mondta az NNYI munkatársa. A jelentkezőket azután kiviszik, és adnak is nekik valamilyen feladatot, ám hamar lehetetlen helyzetbe hozzák őket: kitalált vagy valós tartozásba hajszolják őket, elveszik tőlük okmányaikat. A megszokott otthoni környezetükből kiszakított, kihasznált és kiszolgáltatott embereknek - korosztálytól, végzettségtől függetlenül - ilyenkor már "nincs más hátra, mit előre".

A drogtermelő országokba is hitegetéssel utaztatják ki őket - a kockázatcsökkentés érdekében gyakran több más uniós országon át -, a nyomozóiroda munkatársa szerint általában azzal a szöveggel, hogy a tartozás rendezésére ottani munkával lesz lehetőségük. Kifizetik a jegyet az utazásra, ám a megérkezéskor már vége a mesének: fenyegetéssel és egyéb megaláztatásokkal veszik őket rá a feladatra, a drogcsempészetre. Forrásunk szerint önszántából senki nem nyelne le például akár 0,5-0,7 kilogrammnyi, kotonba csomagolt kábítószert, hogy aztán 16-18 órán keresztül étlen-szomjan várja, hogy megérkezzen a célországba, bár az NNYI munkatársa szerint akadt olyan eset, hogy valaki kalandvágyból, vagányságból vállalt be egy ilyen utat.

"Nulla áthúzva"

A futárok nagy árat fizethetnek az útért. A megaláztatáson vagy a fizikai bántalmazáson kívül nem csak személyes szabadságuk, de életük is veszélyben forog. Nagy a lebukás veszélye, az ezzel foglalkozó szakemberek ki tudják szúrni a futárokat, "a nyelősnek is vannak fizikai külső tünetei" - mondta az NNYI munkatársa, de azt nem árulta el, mik ezek. Ráadásul az utóbbi időben megszaporodott esetek miatt már a magyarokra is jobban odafigyelnek.

Megbízóik ráadásul nem veszik emberszámba a "teve, bőrönd, csomag" néven emlegetett drogfutárokat, csak a szállítmány számít. Az emberek értéke forrásunk szerint "nulla áthúzva". Ha egy futár rosszul lesz, akkor a vele kapcsolatot tartó ember nem szokott mérlegelni, hogy kórházba vigye: "elvágja a torkát, és nyitja a gyomrát". A nyomozóiroda munkatársa szerint magyar állampolgárral eddig még nem fordult elő ilyen, de szomszédos országbelivel már igen.

Munkaközvetítővel toboroztak csempészeket

A Külügynek nincsenek arról információi, hogy a magyarok hogyan kerültek Peruba vagy Ecuadorba, feltűnő azonban, hogy a Peruban lebukott futárok kivétel nélkül északkelet-magyarországiak, Miskolc környékéről származnak.

Ügyükben az NNYI munkatársa szerint rendőrségi vizsgálat is folyik, amelynek egy része már lezárult, de ezzel kapcsolatban csak annyit mondott, hogy egy munkaközvetítő irodának is köze volt hozzá. A megbízók külföldiek voltak, de itthon egy magyar állampolgár szervezte, aki maga is "kényszernek volt kitéve"', ez azonban az NNYI-s szakember szerint nem magyarázza azt, hogy miért élt nagy lábon, és tapsolta el a befolyó pénzt.

Az NNYI munkatársa szerint az ilyen ügyek új felderítési tendenciát és globális problémát jelentenek. Az így beszervezett csempészek sorsa ugyanakkor párhuzamba állítható a külföldön prostitúcióra kényszerített lányokéval, sőt gyakran ők is úgy térnek haza, "mint teve, tehát megpakolva" - vagyis drogfutárként.

Nem akarnak itthon ülni

Jelenleg körülbelül 500 magyar állampolgár van külföldön rács mögött - kiszabott büntetésüket töltik, illetve előzetesben várják az ellenük folyó eljárás végét -, páran szabadlábon védekezhetnek. Az 500 közül a többség valamelyik európai országban ül, de Afrikában - Dél-Afrikában, illetve Szenegálban - is folyik eljárás magyarok ellen, illetve egyvalaki ázsiai börtön lakója, Malajziában. A Külügy szerint azonban ezek az esetek "hétköznapi köztörvényes bűnesetek". Drogfutárkodásért Dél-Amerikában ülnek jó páran, a térségben bebörtönzött vagy előzetesben tartott 22 ember többsége ilyen. Őket Peruban vagy Ecuadorban kapcsolták le, de Argentínában, Brazíliában is vannak magyarok börtönben.

Forrás: EPA

Újabb eset április eleje óta nem jutott a Külügyminisztérium tudomására, ám ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem is volt. Berta Krisztina szerint ugyanis ők csak akkor tudnak ezekről az ügyekről, ha hivatalos értesítést kapnak az adott ország hatóságaitól, vagy az érintett maga kér konzuli segítséget. Ha valaki hozzájuk fordul, akkor a lehetőségekhez képest segítenek, a Külügynek ugyanis ez a kötelességei közé tartozik. Jogerős ítélet esetén egy strasbourgi egyezmény lehetőséget ad a hazaszállításukra, ám a lebukott futárok közül eddig "ezzel senki nem élt" - mondta a főosztályvezető.

Berta szerint azonban problémát jelent, hogy a jogi lehetőségek és a börtönviszonyok messze elmaradnak az európaiaktól, ráadásul sem Ecuadorban, sem Peruban nincs magyar nagykövetség, csupán tiszteletbeli konzulok, akik közül nem is beszél mindegyik magyarul.

A közelmúltban a dél-amerikai térségben járó magyar utazó nagykövet miniszteri szinten is igyekezett közbenjárni a rajtakapott magyarok érdekében. Gyorsabb bírósági ügymenetet kért, felvetette a feltételes szabadlábra bocsátás lehetőségét, illetve - bár ez nem bevett gyakorlat - javasolta azt is, hogy adjanak okmányokat az érintetteknek, hogy legális munkát végezhessenek.