Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A tanárokról

2009.04.30

Én havi fizetésemért keményen megdolgozom, évente több matematikaversenyre készítek fel, diákjaim lelki életével is törődök, táborokat szervezek nekik, szakköröket tartok. Rendszeresen továbbképzem magam a saját pénzemen, szakkönyveket vásárolok, tanfolyamokra járok, hogy még többet tudjak adni a diákjaimnak. Most a legnagyobb gondom az volt, miképpen tudnék segítséget nyújtani egy volt roma diákomnak, aki a pályán eltöltött 20 évem alatt egyetlen volt, akitől a következő mondat hangzott el egy országos verseny előtti estén: Tanító néni, tessék még tanítani! És hadd mondjam el, találtam olyan barátot, kollégát, aki első szóra kölcsönözte neki a 190 000 Ft-os tandíjat, és ebből a gyerekből jogász lesz. És biztosan többet fog keresni, mint mi tanárok, de én boldog vagyok, hogy ilyen tanítványom is volt! És hogy ilyen melegszívű barátom van, akire felnézek, amíg csak élek. És a cikkírójának neve örök homályba borul majd halála után, de ez a tanár neve örökre fennmarad, EMBERÉ, így csupa nagy betűvel, mert hálás tanítványai mindig fognak rá emlékezni, iskola fogja a nevét viselni.

Ez egy cikk? Ezért jár fizetés? Nem köpi le érte senki?:Ha az orvos és az ügyvéd igen, a tanár miért nem?

// 2009 // ápr // 29
 
eszközök:
 

A Bajnai-kormány programja szerint etikai kódexnek kellene készülnie tanárok számára; a szakszervezet máris tiltakozott az elképzelés ellen. De mi lenne az az eszköz, ami érdemben csökkenthetné a diákok iskolai kiszolgáltatottságát?

Forrás: AFP

 

Ajánlat

 

Érdekes részlet húzódik meg a Bajnai-kormány programjaként is szolgáló Válságkezelés és bizalomerősítés című dokumentum végén. A korrupcióellenes intézkedések között ez szerepel: "Országgyűlési határozatot kezdeményezünk a közszférában érvényesítendő etikai kódexek alapelveiről. Ez szabályozná az ajándék elfogadásának rendjét éppen úgy, mint az ügyfelekkel való kapcsolattartást. Az alapelvek nyomán kell majd kialakítani a köztisztviselők, a bírák, a pedagógusok és mások etikai kódexeit."

Ne foglalkozzunk azzal, hogy az utóbbi években egyre ritkulnak a tanároknak adott ajándékok, s a pedagógusnap is kikerült a fontosabb ünnepek közül. Azzal se törődjünk, hogy valóban ez-e a legnagyobb a baja a magyar közoktatásnak és vajon valóban a tanárok-e a korrupció fő résztvevői. Attól, hogy rossz kontextusban vetik fel, még lehet értelmes az etikai kódex ötlete.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete viszont feháborodott, és kiadott egy közleményt. Ebben a kormány kárhoztatásán ("a kormány folytatja bűnbakképző tevékenységét") túl csak a tanárok kiválóságának emlegetése ("a magyarországi közoktatást már régen nem a kormány, hanem a pedagógus és nem pedagógus dolgozók hivatásszeretete és morális tartása tartja életben") olvasható. Pedig érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a valóságban milyen a tanárok morális tartása és valóban szükségtelen lenne-e valamiféle etikai szabályozás (nem mintha egy számonkérhetetlen kódex valódi szabályozás lehetne).

A ma egyébként teljesen mindennaposnak tekinthető tantermi politizálás helyett nézzünk egy sokkal egyértelműbb esetet: a tanár és diákja közötti szexuális kapcsolatot. A jelenlegi törvények szerint a 14 évesnél idősebb személlyel létesített szexuális kapcsolat nem büntetendő, függetlenül attól, hogy egyébként milyen viszonyban állnak egymással a felek.

Ha fény derül egy ilyen iskolai kapcsolatra, természetesen fegyelmi vétségnek tekinthető, és a lebukott tanár el is távolítható az iskolából - de ez ritkán történik meg. Egy iskola sem szereti a botrányt, és nem akarja meghurcoltatásnak kitenni az érintett diákot sem. Jó esetben közös megegyezéssel távozik a tanár, rossz esetben a diákot csapják el. Semmi nem akadályozza meg azonban a tanárt abban, hogy egy másik iskolában keressen állást, és ha új igazgatója nem érdeklődik utána (márpedig nem szokott), akkor tiszta lappal kezdheti újra a barátkozást a fiatalokkal. Az esetek látenciája nagyon nagy, csak töredékük az, amiből ügy lesz, így fogalmunk sem lehet, hogy egy évben hány diákkal kezd viszonyt tanára. De az biztos, hogy nem marginális kérdésről van szó.

Ki az a szülő, aki örömmel látná 15 éves gyerekét valamelyik tanára oldalán? És a szexuális kapcsolat csak egy módja annak, ahogyan egy tanár tartós és súlyos kárt okozhat a diákjának. A tanár-diák viszony ugyanis nem egyenlő felek között jön létre, a diák sok szempontból kiszolgáltatott a tanárának.

Vannak más olyan szakmák is, amelyekben az ügyfelek (hogy a kormányprogram terminológiájával éljünk) hasonlóan sérülékeny helyzetben vannak. Kiszolgáltatottak vagyunk az orvossal szemben, aki a testünkben tehet kárt, az ügyvédünkkel szemben, aki a társadalom felé képviselhet bennünket, és az építőmérnökkel szemben is, aki megmondja, a fejünkre fog-e dőlni a megépítendő ház. Érdekes módon ebben a három szakmában mind a mai napig nagyon erős a szakma védelme, bizonyos tekintetben a céhes hagyományokat folytatják. Kötelező a kamarai tagság, és ehhez kötött a foglalkozás űzése is: Csak hosszabb, szigorúan ellenőrzött tanulóidő után végezheti csak a munkát valaki, függetlenül attól, hogy megvan-e a kívánt iskolai végzettsége (az ügyvédbojtárok és a rezidensek évekig tanulnak a gyakorlatban). Bár a magyar kamarák nem minden esetben viselkednek szakmavédelmi szervként, és gyakran inkább érdekvédelemmel foglalkoznak (ami a szakszervezetek feladata lenne), mégis jelentenek arra némi biztosítékot, hogy a szakma gyakorlásában olyan etikai elvek is érvényesülhessenek, amelyek szigorúbbak a törvények által megszabottaknál.

Hiába van azonban a gyerek ugyanúgy kiszolgáltatva a tanárnak, mint a beteg az orvosnak, efféle szabályokat hiába keresnénk a tanári pályán. Az egyetemen pár órában hallgathat pedagógiaelméletet és pszichológiát, aki tanár akar lenni. Az egy-két hónapos tanítási gyakorlat csak a szaktárgy tanításáról szól, esély sincs arra, hogy ez alatt az idő alatt olyan helyzetek álljanak elő, amelyek valódi etikai kérdéseket vetnek fel.

Hiába mondjuk, hogy legnagyobb kincsünk a gyermek, úgy tűnik, mégsem olyan fontos, mint a testünk, a jogi helyzetünk, vagy akár csak a házunk, kevésbé vagyunk válogatósak abban, hogy kire bízzuk rá. Egy valódi szakmavédelmet megvalósító pedagóguskamara, kötelező tagsággal és szigorú etikai szabályokkal, biztosíthatná, hogy az arra alkalmatlanok ne működhessenek a tanári pályán. Egy valódi, többéves gyakornoki időszak pedig gondoskodhatna arról, hogy a kezdő tanárok ne tapasztalatok nélkül szembesüljenek a pálya nehézségeivel. Nem biztos, hogy ettől csökkenne a korrupció az országban (bár még az is lehet), de biztosan kevesebbeknek lenne rossz emlék az iskola. És ehhez sem egy semmire se jó kódex, sem a szakszervezetek önfényezése nem visz közelebb.

 
 
 
eszközök:

A Komment.hu cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Ha még nem regisztrált, tegye meg itt! Mivel a Komment.hu szerkesztősége a hozzászólásokat előzetesen szűri, azok azonnal nem jelennek meg az oldalon. Csak azokat a hozzászólásokat publikáljuk, amelyeket erre érdemesnek tartunk. Moderálási elveinkről részletesen itt olvashat.

Cybor

"nem biztos, hogy ettől csökkenne a korrupció"
El vagy tévedve kedves cikkíró! Például az általad hivatkozott orvos-példa a rezidensi terminus és a kamara ellenére hol tart most az általad vélelmezett "korrupció" területén?
Csak azért sajnállak mert Te még most is azt hiszed, hogy csak rossz tanáraid voltak!
"az egyetemen pár órát hallgat pedagógiaelméletet..."
Szerinted egy szigorlatot vagy államvizsgát pár óra után le lehet tenni? Teljes képzavarban vagy ember!
Példaként hozod fel a tanár-diák viszonyt, amit én sem tartok helyesnek mert szerintem a felek nem tudnak egyenrangúek lenni egy ilyen kapcsolatban. De szerinted a magyar oktatás jelenlegi állapotára nézve ez tipikus probléma?
A hírek is általában szadista, félőrült, alkalmatlan tanárokról szólnak vagy inkább a tanárverésekről vagy arról, hogy alázzák meg a "szegény" diákok némely kollégát?
Azzal egyetértek, hogy sok probléma van a magyar oktatás területén de aki azt képzeli, hogy a pedagógus etikai kódextől lesz jobb az oktatás színvonala az álomvilágban él.
Olyan mint "megélhetési" pedagógus nincs Magyarországon, mert tényleg csak azok maradnak a pályán akik annyira elhivatottak, hogy mindezt kibírják.

Tulok 2009. 04. 29. 20:47

Már nem járok iskolába, és nem is vagyok pedagógus. Tanár barátom, rokonom sincs, úgyhogy nem vagyok érintett a kérdésben.
A cikket olvasva az jutott az eszembe, hogy az író milyen csatornákon keresztül informálódik a mai magyar közoktatásról?
Mert ha csak a mindennapi sajtót, TV-híradót, hírportálokat nézi az ember, inkább az a kérdés tűnik égetőbbnek, hogy a tanárok jogait, becsületét, nem egyszer testi épségét ki védi meg? Elhiszem, hogy van tanár aki a diákját csábítja el, vagy enged a csábításának. De azt már nem tartom valószínűnek, hogy ez mindennapos eset lenne, amiért érdemes lenne farkast kiáltani. Égetőbb, és elterjedtebb probléma szerintem, hogy nem egy diák szidalmazza, leköpi, megveri a tanárát. És valahogy hitelesebbnek tűnik az áldozat, amikor széttárja a kezét, hogy nincs semmi eszköze mindezek megfékezésére, mint az éppen aktuális oktatási miniszter, amint föntről osztja az észt, hogy márpedig a pedagógus szakmai hiányossága, és intoleranciája vezetett ide.

elemenopé 2009. 04. 29. 20:02

Egyetértek, kéne etikai kódex. Létezett már ilyen régen, láttam. Azt is bele kéne venni, h saját diákját ne korrepetálja a tanár pénzért, magánórán, de még az iskola más diákját se. Csak félő, hogy túllihegik, és valami ósdi, ultrakonzervatív iromány születik, csupa rigid követelménnyel a (szegény) tanár magatartását illetőleg, hogy egy olyan fennkölt tanárképnek feleljen meg, ami életszerűtlen.

zsaf 2009. 04. 29. 19:57

Egy hónap múlva fogok államvizsgázni, tanár leszek. Négy évvel ezelőtt nem "poénból" jelentkeztem tanárképző intézménybe, hanem mert valóban szándékomban állt tanárnak lenni. Ezalatt a négy év alatt a látásmódom némiképp kitágult, s rájöttem, hogy csak egy illúzió, amit akkor 18 éves fejjel én elképzeltem: tudni vágyó fiatalokat tanítani egy, manapság olyan szükséges idegennyelvre, jó hangulatban, barátságos légkörben.
Azonban most már tudom, hogy ebben az országban ez gyakorlatilag lehetetlen, ennek egyik oka a hasonló jellegű írások, kijelentések. A tanárellenesség szerintem virágkorát éli hazánkban. Tudjuk, hogy nem szent minden tanár, s vannak, akik valóban nem erre a pályára valók, de a többi szakmának is úgyanúgy megvannak a maga "fekete bárányai".
Kollektív utálat a pedagógustársadalom ellen...fájó pont, hogy én egy hónap múlva ebbe fogok belecsöppenni.
sorolhatnám még, hogy miben nem értek egyet a cikk szerzőjével,( gondolok itt pl.: az egy-pár óra pedagógiaelméletre és pszichológiára), de úgyis felesleges.
Bocs, hogy ilyen bő lére eresztettem.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.