Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szépséges matematika

2008.03.30
A mi TiaránkTiara Klub

A mi Tiaránk  >  Tiara KlubProgramok 2007.11.07.
Shakespeare és Galilei
- avagy mi köze az irodalomnak a matematikához?
Szeretettel meghívunk benneteket egy különleges estére, ahol vendégünk lesz Lénárt István, a Lénárt -gömb tervezője.
lenartprof1.jpg Lénárt István, tanár és oktatáskutató, harmincnyolc éve házas, két kiváló fiúgyermek büszke apja. Sok mindent megpróbált életében. Jelen előadás szempontjából fontos tény, hogy tizennyolc éve tanít leendő középiskolás tanárokat az ELTE TTK-n, tizenegy éve leendő tanítókat az ELTE Tanítóképző Főiskoláján. A Lénárt-gömb tervezője, három magyar szabadalom birtokosa, tankönyvíró, körülbelül százötven publikáció (cikkek, előadások, továbbképzések stb.) szerzője vagy társ-szerzője. Előadásokat, tanártovábbképzéseket tartott Magyarország számos városában, és a világ számos országában, Szlovákiától az Egyesült Államokig, a Dél-afrikai Köztársaságtól Finnországig. Tanári munkája elismeréséül a Bolyai János Matematikai Társulattól Beke Manó-emlékdíjat kapott. ( LÉNÁRTGÖMB.HU)
Időpont: 2007. november 7. szerda, 18h.
Helyszín: Tiara Klub
Előadás címe:
Shakespeare és Galilei- avagy: mi köze az irodalomnak a matematikához?
Első megközelítés: Kopasz, szemüveges, hatvanéves férfi beszél versekről, drámákról, történelemről, matematikáról …
lenartprof2.jpgMásodik megközelítés: Közoktatási tárgy-e a matematika? Kérdezzünk meg találomra húsz embert az utcán: Szereti Ön a matematikát? Ketten így felelnek: „Imádom!” hárman: „Utálom!”, a többiek, mintha összebeszéltek volna: „Rendkívül fontos és hasznos tudomány, de számomra sajnos felfoghatatlan!” Hol a hiba: a matematikában vagy az oktatásában?
Harmadik megközelítés: A matematika ugyanolyan emberi, ugyanolyan múlandó és örök, ugyanazt a sóvárgást fejezi ki a szépség és harmónia iránt, mint a költészet, a filozófia vagy a zene. A matematika csodája nem különbözik a művészetek csodájától. Ezt az állítást próbálom néhány olvasmányélményemmel igazolni.
Szépséges matematika – Shakespeare és Galilei, avagy mi köze az irodalomnak a matematikához

A hajdani „dicső október” napjának estéjén gyűltünk össze a Tiara Klubban, hogy a zuhogó esőt és a hatalmas dugókat feledve, megpróbáljuk megérteni a matematika szépségeit. Ebben az emberfeletti vállalkozásban kalauzunk Lénárt István matematikus és oktatáskutató volt, aki mellesleg Beke Manó-emlékdíjas és a Lénárt-gömb felfedezője és alkotója…

harmanegyfoton.jpg„Ahol nincs kétség, nincs boldog bizonyosság” – valahogy ilyen a matematika; legtöbbünknek csupa kétség és csak néhányan jutnak el a bizonyosságig. Sajnálhatjátok, hogy nem voltatok ott, mert így a napi matekleckék fogságából kiszabadulva, elgyönyörködhettetek volna a matek szép oldalában is. Lénárt tanár úr, aki Galilei nagy tisztelője és az irodalom nagy ismerője, két zseniális ember, Shakespeare és Galilei párhuzamán keresztül igyekezett bizonyítani a hallgatóságnak, hogy napi életünket mennyire átjárja a matematika szelleme. Mindketten 1564-ben születtek, és akkoriban ugyebár a szellemi munka nem korlátozódott egy területre. Galilei csillagászként alkotott maradandót, de írásaiban a filozófus is tetten érhető. Bizonyára Shakespeare is írt matematikai értekezéseket, de nekünk mégiscsak a szonettek és a drámák mestere. A tanár urat hallgatva valóban szépnek és igen egyszerűnek látszott ez a tudomány, ahogy ő mondta: „A matematika ugyanolyan emberi, ugyanolyan múlandó és örök, ugyanazt a sóvárgást fejezi ki a szépség és a harmónia iránt, mint a költészet, a filozófia vagy a zene. A matematika csodája nem különbözik a művészet csodájától.”

 

Lénárt István előadásából olyan szeretet áradt, hogy az ember gondolkodóba esett, vajon mi baja is volt annak idején ezzel a fantasztikusan egyszerű, szép és átlátható tantárggyal. Talán nem ilyen szeretettel tanították?gombnagyfoto.jpg

 

Mindenesetre felidéztünk együtt olyan fogalmakat, mint a topológia, a tranzitivitás, a redukció, az axiomatizálás, sőt, a felfedezés-lélektan és az általános viselkedés matematikai megközelítésébe is bepillantottunk előadónk és Shakespeare örökbecsű drámái segítségével.

 
 

Ausztráliában egy felmérés kapcsán sok- sok embert megkértek, hogy rajzoljon egy képet egy matektanárról. A kísérletbe bevont delikvensek szinte mindegyike egy kopasz, öreg, szemüveges, fehér férfit rajzolt, aki asztalra görnyedve ír valamit. A mi előadónk szemüveget viselt, kicsit ritkás volt a hajkoronája és a már a tinédzserkoron túl járt. Tipikus matektanárunk azonban annyira magával ragadta a társaságot, hogy az előadás után a többség még ottmaradt egy kötetlen beszélgetésre. Tanár úr a Lénárt-gömb rejtelmeibe igyekezett bevezetni hallgatóságát és tovább népszerűsítette ezt a sokak számára szép, de felfoghatatlan tudományt.

(Szy)

 

Egy vers, amelyben Lénárt István szerint egyszerre mutatkozik meg a költészet és a matematika szépsége.

 

Lu Csi: A költészetről

 

A költő a dolgok közepében állva a nagy titkokat szemléli,
s közben érzelmeit s elméjét a régi feljegyzésekből táplálja.
Együtt halad a négy évszakkal, sóhajtozva az elmúlás felett,
bámulva néz a tízezer dologra, s a világ sokféleségére gondol.
Bánkódik a java őszben földre hulló levelek sorsán,
s örül az illatos tavaszban fakadó zsenge rügyeknek.
Szíve félelemtől zakatol, ha zúzmarát érez,
vágya messze ragadja, mikor a felhőket nézi.
Régi korok nagyjainak kiváló műveit szavalgatva
felidézi a régen élt költők tiszta illatát.
Bolyongván az irodalmi szépség erdejében
megcsodálja a nagy művészet tökéletes harmóniáját.
Majd izgatottan löki félre könyveit, s ecsetet ragad,
mert úgy érzi, mindent egy költői műben kell elmondania.