Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


EDDA: Ment a hűtlen

2008.01.03

EDDA: A hűtlen

Ment a hűtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de õ már nem kell.
Érzi, hálátlan lett sorsa.
Keserű könnye arcát mossa.
Arra gondol, õ

t ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Bárcsak békén hagytak volna.

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje var.
Nem számolja a napokat mar.
Amíg él, el nem felejti, hogy a
múltat ki nem tépheti szívéből.
Amíg él el nem felejti, hogy a
múltat ki nem tépheti szívéből.

Megállt egyszer, visszanézett
Nézte, nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik ú
tját.
Otthon hagyta minden múltját.

Ment a hűtlen nehéz fejjel.
Tudja jól, hogy õ
már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott.
Szeme túlragyogott minden csillagot.