Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


József Attila: Nagyon fáj

2007.12.24

NAGYON FÁJ

 

Kivül-belől


leselkedő halál elől


(mint lukba megriadt egérke)

 

 

amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,hogy óvjon karja, öle, térde.Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatokés mondjátok neki: Nagyon fáj.Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,ne hallgassátok el: Nagyon fáj.Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végettkivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.

1936. október-november