Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Salvatore Quasimodo: Zúg még a tenger

2008.01.03

Éjszakánként még felsóhajt a tenger

lágyan, a fényes partszegélyre hullva.

S az ész fagyába dermedt, messzi hangot

ismétli újra, mint a sirályok

örök zokogása, s a tornyok

hűvös kövéről langy mezőkre húzó

csattogó szárnyú madárraj is. Már

énmellettem szólalt a hangod,

és azt akarom, hogy engem idézzen,

ha megpendül benned e régi emlék,

miként a tenger bársony mormolása.